Ezek után Blake hazament. Mivel anya megjött.
-Emma!Hoztam neked valamit.
Vajon mit hozhatott?Nagyon kíváncsi vagyok,de hirtelen eszembe jutott, csak nem kontaklencsét?Lefutottam az emeletről.Csak úgy szárnyaltam.Anya pedig mosolyogva állt előttem.
-Tessék -és ezzel átnyújtott nekem egy dobozkát.
Hű,izgatottan  megnéztem mi van benne.Igen,egy kontaklencse!Rögtön elfutottam a fürdőszobába.Lekaptam a szemüvegem és máris betettem.Nagyon nehezen sikerült..Elég sokat bénáskodtam míg végre a helyére került.
-Na anya, milyen?
-Teljesen más lettél!Nagyon jó :)
-Köszönöm ^^
Örültem...Örültem mert végre nem a két lábon járó szerencsétlenség vagyok.Vártam ezt a napot régen.Már vártam a hétfőt,pedig addig egy vasárnapot is át kell vészelnem
Június 6. Vasárnap
Reggel 6-kor egy sms keltett.Vajon ki írhatta?Felültem és megnéztem..Majd leállt a szívverésem.Blake írta, hogy ma átjön.Dehát miért kellett ezt ilyen korán leírnia?Még olyan fáradt vagyok, hogy alig tudtam elolvasni.Most ez nem érdekel, csak aludni akarok méég.
Hmm..Valaki könnyeden megsimogatta az arcom.Hogy lehet ez?Gyorsan kinyitom a szemem.Blake-kel nézek farkasszemet.
-T..Te hogy kerülsz ide??
-Mondtam, hogy jövök.
-De hát hány órakor írtad?Egy normális ember még alszik.
-Akkor bolond vagyok.De akkoris megbolondulok ha rólad van szó.
Bevillant hirtelen valami.
-Héé.Honnan tudtad a számomat?
-Ti-tok :P
-Arghh...kis..
-Kis mi? Mond csak ki!
-Hagyjál!
-Valaki milyen goromba ma..eddig olyan kis visszahúzodó voltál, most meg huh.Csak lesek..
Nem válaszoltam..ugyan minek?Hogy viszsaoltson?Kösz nem -.-"
Csendesen ültünk egymás mellett.Ő sem szólt, és én sem.Furcsa érzés volt...Igazából nem szerettem volna megtapasztalni azt, hogy itt van melletted akit szeretsz de mégis úgy érzed, hogy mérföldekre van tőled.Végül nem bírtam tovább a kínos csendet.Felálltam és hátrafordultam hozzá-
-Kérsz valamit?
-Huh,kösz nem..
Visszaültem.Próbáltam a beszélgetést felélénkíteni dehát..nem akarja.Rosszul esett.Blake eközben felállt és az ablakon nézett ki.Nagyon nagy mosoly került az arcára.Gondolom meglátott valami ismerős mert integetni kezdett.Felkapta a táskáját.A cselekedetét látva egy könnycsepp gördült le az arcomon.Itt akar hagyni...megértem.Visszafordult, hogy elköszönjön és meglátta az arcom.A táskáját rögtön letette és odasétált mellém.
-Mi a baj?
Megtöröltem az arcom.
-S..semmi baj.Csakhát...
-Csakhát?
-Érzem, hogy ez a mai nap rosszul sikerült.Mind az én hibám.Próbáltam jóvátenni...de nem tudtam.Sajnálom!Az én hibámból egy napod kárba veszett mert itt üldögéltél.
-Ne mondj hülyeségeket!Nem a te hibád..és ha az is lett volna legalább jóvá akartad tenni.Nem vettem észre, hogy...
Megszakítottam.
-Nem kell elhárítanod rólam.Én tehetek róla.Éshát..neked most nincs időd erre.Várnak odakint.
-Ez igaz.Hát akkor, szia!
-Hello.
Kilépett az ajtón.Üresnek éreztem magam megint.Lehetetlen.El fogom veszíteni Blake-t és akkor mindennek vége.
Sokat sírtam..szinte a délutánom hátralévő része csak ebből állt.Senki sem próbált megvigasztalni.Hát ez egyértelmű,az én bajaimról rajtam kívül senki más sem tud.Ezért nincs ki megnyugtató szavakat mondjon.Ez is mind az én hibám.Egy barom vagyok..Senkit sem engedek közel magamhoz.Bepirosodott és felduzzadt a szemem, pokolian néztem ki, de nem érdekelt.Mert kinek akarok tetszeni?Blake úgyse jön többé vissza, másnak meg alapból se keltettem fel az érdeklődését.
Kopogtattak.Vajon ki lehet az ilyenkor?
-Szabad.
Óvatosan kinyitották az ajtót.Legelső pillanatban azt hittem, hogy Blake az.