Blake elengedett.Kábultan néztem rá..Mi..Nem...ez nem lehet igaz.
A fiú végigsimított a hajamon.Teljesen elpirultam.
-M..Miért?
-Olyan aranyos vagy.
Aha, szóval csak mert aranyos vagyok.A csóktól még mindig vörös volt az arcom.Nem hiszem el.Könnyek szöktek a szemembe és elfutottam.
-Hova megy és miért?-kérdezte a már addigra kiért Orion.
-Nem tom.-vont vállat Blake és teljesen lazán ment vissza a barátaihoz.
Orion nem értett meg semmit.
De nem csodálom.Már én sem igazodok ki semmin se.Miért??Mert Blake rám se nézett volna.És megcsókolt.
Miért csókolt meg?? Hm..visszaemlékszek a csókjára.Gyönyörű érzés volt,de egyben féltem is.Istenem, mitől féltem én?Nem tudom én se...De reszkettem Blake karjaiban.De gondolom neki csak egy csók volt a sok közül.Viszont nekem..életem első csókja.Álmomban sem hittem volna, hogy pont Blake-től kapom.Mikor hazaértem befutottam a szobámba és kibőgtem magam.Mármint csak ki akartam sírni magam, de nem sikerült-csak hülyén szipogtam.Levettem a szemüvegemet és odamentem a tükör elé.Kár, hogy nem láttam milyen látványt nyújtok.Hirtelen felkaptam a szemüvegem és berohantam anya szobájába,ahol anya pihent.
-Anya!!!Kaphatok kontaklencsét??
-Mi ez ilyen hirtelen kisasszony?
-Naaaa...anya lécci!
-Jól van.Majd akkor holnap kapsz.De utána szavad sem lehet.
-Nagyon köszi!!!!És nem fogok kérni utána egy ideig semmit  :)
Mosolyogva visszamentem a szobámba.Szemüveg miatt már nem fognak szekálni.Eldőltem az ágyamon és álmodoztam minden féléről.Mi van, ha így barátot is tudok szerezni magamnak.És akkor a fránya Blake-t kiverem a fejemből.Igen!Minnél gyorsabban akkor kell egy fiú.Viszont akkor a hajamat sem kéne mindig két copfban hordanom.
Beálltam  a tükör elé és kibontottam a hajamat.Meglepő de szebbnek látszódtam.Mármint az én szemszögemből..De nem is tudom..valahogy fura.Zavarja a nyakamat, hogy itt lóg.De ki kell bírnom ha szebb akarok lenni.Ígyhát..megszenvedek a szépségért.Mindenki ezt mondogatja,hát én is részese leszek ennek.Szóval,a haj megvan..a szemüveg problémát is megoldotam.Tökéletes!Nekiállhatok tanulni,sajnos muszáj lesz.Angol..Nehéz így egyedül.De Orionnal sem akarok tanulni többet.Tényleg,ezt elfelejtettem megmondani anyának.Nem baj, fog menni ez a tanulás Orion nélkül is.Nincsen rá szükségem.
Elmerültem teljesen az angolbal, nem jött valahogyan úgy össze amennyire akartam,de tudtam haladni.Ajtónyílást hallottam.Hátranéztem,a zihált Orion állt ott.
-Hát te meg?-és visszafordultam a tankönyvem felé.
-Még mindig a magántanárod vagyok, elfelejtetted?
-Bocsi,de nincsen szükségem olyan tanárra aki a szemüvegem miatt szekál.
Máris elkezdték szúrni a szemem a könnyeim.De nem engedhetem meg, hogy sírni lásson mégegyszer.
-Sajnálom!!!
-Már megtörtént,ennyivel nem tudok felejteni.A lelkembe tapostál,te voltál az egyetlen eddig aki nem cikizett és tessék.
-Akkoris sajnálom!!
-Jó,de akkor mondd meg miért!
-Mi?
Felálltam és rácsaptam az asztalra.
-MONDD MEG MIÉRT SZEKÁLTÁL!!!
Már üvöltöttem a düh miatt .Orion meglepődött.
-Csak..mert én ezt akartam.
Teljesen nyugodt volt.A látványtól én is kezdtem lehiggadni.Lenéztem a földre,vér cseppek voltak ott.Vér??Honnan?Aztán kapcsoltam,vérzik az orrom az idegesség miatt.
-A fenébe!!!!!!
Kikaptam egy zsepit és odaszorítottam.Nem vagyok tapasztalt ilyenben,nem tudom jól csináltam-e.
-Hülye!Nem így kell ezt csinálni-szólt rám Orion.
-Hát akkor hogy Mr.Zseni?
-Így- és megcsinálta nekem.
Beleborzongtam az érintésébe.Mintha féltem volna tőle,gyáva vagyok.
-Elállt???
-Azt hiszem igen.
Ránéztem Orionra.Bűnbánóan.
-Valami baj van?
-Hm..semmi
Azzal elkezdtem sírni.Habár megfogadtam, hogy nem sírok előtte többet, most mégsem tudtam visszatartani.
-Jól van, nyugi!Emma,miért sírsz?
-Miattad sírok, én szemét voltm, te pedig még így is kedves vagy velem.
-Ilyen jelentéktelen dolog miatt sírni.
-De ha egyszer elkezdem nem tudom abbahagyni
Sírtam tovább és tovább.Orion közben nyugtatott.Megbántam.Rosszul ítéltem meg őt.